Egy brazil távoli vidéken folyó víz irányításához 2,1 milliárd fontot kellett fordítani. De hol vette a víz?
Bár a São Francisco folyó projekt 12 millió ember számára előnyös, sok elszegényedett lakos, mint például Maria de Fátima Ferreira da Silva, még mindig nem jut vízhez. Bár egy csatorna vízzel ellátja egy távoli brazil vidéki tavat, Ferreira, aki 2007 óta elszegényedett, közvetlenül nem jut vízhez. A távvízhez jutáshoz és a kis gazdaságához szükséges vízhez jutáshoz, például a napi vízhez is fizet, ami a fejlesztés és a helyi igények közötti szakadást mutatja.
Bár hivatalos állítások szerint a São Francisco folyó projekt 12 millió ember számára biztosít vízzel, sokan, akiknek a 2007-es építés miatt kellett elhagyni otthonaikat, még mindig nincs vízük. Egy betonból készült csatorna, amely átjárja a Caatinga pusztát, egy felszíni tározót táplál, amely Maria de Fátima Ferreira da Silva otthona, a brazil vidéken, 2,5 mérföldre. A csatorna Sertânia-t és Monteiro-t, a következő települést, el is érinti, ahol értékes vizét a Paraíba folyó aljába engedi – egy ember által irányított bejövő víz a szezonális, száraz vízfolyón. Melynek általában a száraz, hatalmas vidéken, a brazil észak-keleti részén, ahol a száradások nagyon kemények, a száradások esetén jó vízforrásnak számítana. De nem a Ferreira számára, aki majdnem 20 éve távozott, amikor a csatorna építése miatt el kellett hagynia otthona, és most egy háznál él, ahol nincs vízellátás, annak ellenére, hogy a közeli tározó is ott van. Maria de Fátima Ferreira da Silva a Salão termő vidéken, ahol kukoricát termel. A tározóban fürdik és ott gyűjti a vizet a kis gazdaságához és a szamárjához, és minden hónapban fizet, hogy töltsék a tartályát ivóvízzel.
